Veszélyben a repcére és a kukoricára épülő bioüzemanyagipar

Agrarszektor.hu 2018. március 19.

Zajlik a vita Brüsszelben a megújuló energiák felhasználásáról. A tét a meglévő ipari létesítmények működési stabilitása. Nagyon nem mindegy, hogy repcéből és kukoricából kell-e biodízelt, bioetanol vagy áramot előállítaniuk, avagy mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladékból. A cél nemes, de egyik napról a másikra nem lehet átállítani a technológiát, főként nem úgy, hogy közben beáramlik a kontinensre a pálmaolaj. A termelőknek is fájna, ha a gabonák árát nem húzná fel az bioüzemanyagok iránti kereslet, és a takarmányipart is nehéz helyzetbe hozná, ha eltűnnének a biodízel- és bioetanol-gyártás melléktermékei.

Február végén kezdődött el a Megújuló Energia Irányelv (RED-II) újrafogalmazása. Ennek apropóján a francia olaj- és fehérjenövénytermesztők szövetsége (FOP), illetve az olaj- és fehérjenövénytermesztés előmozdításáért küzdő szervezet (UFOP) igyekeztek rávenni az Európai Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet, hogy észszerű javaslatokat tegyenek. Erre elsősorban a meglévő ipari befektetések védelme érdekében van szükség, de egyéb érveik is akadtak.



A riadalom oka, hogy az uniós törekvések a termesztett növények kiszorítását célozzák a biogázerőművekből és a hajtóanyagiparból.
 
Vagyis fokozatosan száműznék a repcét (és napraforgót) a biodízeliparból, illetve a kukoricát (és búzát) a bioetanoliparból, illetve az áramtermelő biogázerőművekből. A szakmai érdekképviseletek ellenérvei a következők:
  • Ezzel a lépéssel Európa veszélyeztetné az üvegházhatású gázok csökkentésére tett vállalását.

  • Sok tagállam a párizsi klímaegyezményben olyan nemzeti klímavédelmi program kidolgozására kötelezte magát, amelyben fontos szerepet szántak a termesztett növények energetikai célú felhasználásának.

  • Alternatív zöld technológiákban nem bővelkedünk. Ha csak szántóföldi melléktermékekkel szolgálható ki a zöldipar, akkor alighanem jóval csekélyebb alapanyag-mennyiséggel kell kalkulálni a jelenleginél.

  • Az árammal meghajtott autó még messze nem nyújt alternatívát a biodízellel vagy -etanollal szemben. A megújuló energiából nyert áram többszörös beszámítása a klímavédelmi célok teljesítésebe pedig csak bűvészkedés a számokkal: virtuális klímavédelem.

  • Ha nincs biodízel és bioetanol, akkor a közlekedés terén gyakorlatilag semmi nem teljesíthető a klímavédelmi célokból.

  • Ellenben a repcéből és kukoricából nyert zöld hajtóanyagok ténylegesen és jelentős mértékben hozzájárulnak Európa fehérjeimportjának csökkentéséhez, hiszen a biodízel és -etanol gyártása során keletkező „társtermékek” az állattenyésztés számára fontos fehérjeforrást jelentenek.

  • A hazai bioüzemanyag a hazai ipart és foglalkoztatást szolgálja.

  • A biodízel és bioetanol 7%-os bekeverési aránya maradjon meg.

  • A szállítmányozásban 2020-ban elérendő 10%-os célkitűzést 2030-ra 15%-ra emeljék fel.

  • A teljes energia-felhasználáson belül a zöldenergia részarányát pedig 35%-ra kell módosítani – ahogy azt az Európai Parlament is javasolta.

  • Felül kell vizsgálni azt az álláspontot, hogy kötelező bekeverési arányt állapítsanak meg a szántóföldi melléktermékekből gyártott bioüzemanyagokra. Ugyanígy helytelen a megújuló energiából nyert áram többszörös beszámítása is a klímavédelmi célok teljesítésébe.

  • Nagyon fontos lenne viszont, ha az Európai Parlament kihúzná a pálmaolajból nyert biohajtóanyagot az üvegházhatású gázkibocsátást csökkentő technológiák listájáról.

  • Ezzel szemben külön támogatást érdemelne olyan kultúrák vetése, amelyekkel az állatok takarmány-, legfőképp fehérjeigénye fedezhető. (Ezen a téren Magyarország már előbbre jár, mint az unió, hiszen a szálas és a szemes fehérjenövények termesztését is támogatjuk. A repce és a napraforgó viszont plusz ösztönzők nélkül is rentábilisan termeszthetők.)

 
Szerző: Gönczi Krisztina